A kecskeméti bajnokival lezártuk hat vereségből álló rossz sorozatunkat. Nagyon nehéz mérkőzést nyertünk meg idegenben, de a fiúkon látszott, hogy mindent megtesznek a sikerért: az utolsó negyedben dőlt el a találkozó, amikor már egyértelműen a mi akaratunk dominált.
Örök igazság, hogy minden sorozat megszakad egyszer. Ugyanakkor kevés lenne pusztán ebben bízni, mindent meg is kell tenni azért, hogy a rossz után jöjjön végre a jó!
Azt már a Szolnok elleni bajnokin látni lehetett, hogy hozzáállásban, akaratban előreléptünk: sokat tettek a fiúk a győzelemért, végül nem jött össze. Zsinórban hat elbukott meccs után azonban Kecskeméten már mindenképpen nyerni kellett, amit nyilván kimondani könnyebb, mint megcsinálni. Leendő ellenfelünk ugyan mögöttünk van a tabellán, de a legutóbbi két mérkőzését behúzta, vagyis jó passzban, kellő önbizalommal várta ezt a találkozót.
Amit viszont mi indítottunk jobban! Sorra dobáltuk a kosarakat, és amikor már 20-5-re vezettünk, úgy tűnt, elsöpörjük a kecskemétieket. Nem így történt. A hazaiak ugyanis magukhoz tértek, és már az első negyed végére jelentősen lefaragták hátrányukat (19-23). A második felvonás pedig már kiegyenlített csatát hozott, amely során hol itt, hol ott estek a pontok. A mi oldalunkon ezekben a percekben ihletett formában kosarazott Remy Abell, hiszen ő dobta az első kilenc pontunkat, majd hozzátett még kettőt, vagyis tizenegyet szerzett a tizenhétből! A nagyszünetben 40-36-ra vezettünk, tehát semmi sem dőlt el, mindenki tisztában volt vele, hogy a folytatásban is a maximumra lesz szükség.
Azt kétségtelenül jó volt látni, hogy csapatunkban mindenki nagyon igyekszik, és próbálja a legjobbját nyújtani. Bacsovics és Durmo amellett, hogy szépen termelte a pontokat, megharcolt a lepattanókért is (végül mindketten dupla-duplával zártak), és Abell mellett Durham is jól célzott. A harmadik negyedben ennek ellenére nem tudtunk ellépni ellenfelünktől, de megmaradt a négypontos előnyünk, így aztán 54-58-as állásról kezdhettük meg az utolsó tíz percet. Ekkor pedig látszott, hogy bennünk még mindig kellő mennyiségű energia van, míg a hazaiak kezdtek belefáradni a nagy csatába. A mi akaratunk érvényesült, egyre nagyobb előnyre tettünk szert, és amikor a 35. percben Bacsovics zsákolása után már tíz volt közte (59-69), érezni lehetett, hogy meglesz a győzelem. Meg is lett, végül tizenhét pontos különbséggel, 80-63-ra nyertünk Kecskeméten – érthetően nagy volt az öröm!
Csirke Ferenc: – Gratulálok a csapatomnak, mert ez egy nagy és fontos győzelem volt ma. Egy hat vereségből álló széria megvisel egy csapatot. Lehet, hogy ma éppen nem látszott, de egy elég jó formában lévő Kecskemétet győztünk le. Nekik kicsit szerencsétlenül jött, hogy nyertek két nagyot, és egy héten belül jött a harmadik meccsük. Mi frissebbek voltunk, ez dönthetett. Kétszer is vissza tudtak jönni a mérkőzésbe, de a lényeg, hogy a végén mi kerültünk ki belőle győztesen.
Vaszilij Bacsovics: – Nagy győzelem volt ez számunkra, rossz sorozatot szakítottunk meg. Ilyen harcosan, energikusan kell folytatnunk. Volt pár hullámvölgyünk, de utána mindig jól reagáltunk támadásban és védekezésben is.
Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét–NKA Universitas Pécs 63-80 (19-23, 17-17, 18-18, 9-22)
Férfi kosárlabda NB I. A csoport, 12. forduló. Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok. Vezette: Benczur Tamás, Makrai Márton, Horváth Csongor. Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét: Wittmann 4, Lee 12, Ivkovics 3, Rakicsevics 11/9, Karahodzsics 11/3. Csere: Seppala 14/9, Scholl 2, Tóth B. 6, Kelenföldi, Ladovszky. Vezetőedző: Sztojan Ivkovics. NKA Universitas Pécs: Durham 20/12, Bor 3/3, Abell 22, Durmo 18/3, Bacsovics 13. Csere: Brbaklics 4, Kerpel-Fronius, Meleg, Scherer, Rátgéber. Vezetőedző: Csirke Ferenc.
