A Zsíros Tibor Férfi Magyar Kupa Budapesten, a BOK Sportcsarnokban megrendezett négyes döntőjének második napján a bronzéremért harcolhatott csapatunk, s bár időnként felvettük a versenyt a sokkal jobb lehetőségekkel rendelkező Falcóval, végül nem tudtunk meglepetést szerezni, így negyedik helyen zártuk a sorozatot. A Magyar Kupa győztese a Szolnoki Olajbányász lett.
Az első nap történései alaposan összekuszálták a szálakat. Mindenki azt várta, hogy a Falco legyőzi a Szegedet, vagyis a legerősebbnek hitt csapattal majd a döntőben lehet találkozni a vasárnapi helyosztókon, ergo aki odakerül a fináléba, legalább ezüstérmes, akiknek pedig a bronzmeccs jut, azok kiegyenlített, nagy csatát vívhatnak a harmadik helyért. Nos, nem így alakult, a szombathelyiek lecsúsztak a döntőről, s miután mi sem jutottunk be, tudtuk, hogy már-már lehetetlen feladat vár ránk vasárnap délután – az éremért a bajnoki alapszakasz győztesét, a legerősebbnek tartott magyar együttest kellene legyűrnünk.
Nem sikerült, de ezért bizony nem kell szégyenkeznünk. Szurkolóink ott voltak a 105-ös szektorban, megpróbáltak a lelátóról segíteni, a fiúk mindent megtettek a pályán, voltak is olyan időszakok, amikor nem csak felvettük a versenyt ellenfelünkkel, még jobbak is voltunk, de összességében nem volt esély arra, hogy két vállra fektessük a Falcót. Az első negyedben megint sok pontot kaptunk (csakúgy, mint az elődöntőben) a magyar válogatott játékosok (köztük Akadémiánk növendéke, Pongó Marcell) és kiváló légiósok által repített szombathelyiektől, ami megadta az alaphangot. A folytatásban aztán sokkal jobban muzsikáltunk, játékosaink harcoltak, dolgoztak becsülettel, aminek az lett az eredménye, hogy végig belátható távolságon belül maradt a Falco. A szép megoldásokra is futotta energiánkból: nagy sikert aratott a közönségnél, amikor Nikolic feltette a labdát a magasba Henrynek, ő pedig hatalmasat zsákolt – látványos volt, na!
A végeredmény nem lehetett kérdéses, a Falco végül 101-81-ra megnyerte a meccset, s ezzel a harmadik helyen végzett. Csapatunk, amely az első élvonalbeli szezonját futja, már azzal sokat letett az asztalra, hogy itt volt a kupadöntőn, a negyedik hely nagyon szép eredmény. A hétvégén rengeteg értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak, az biztos, hogy sokat tudunk majd hasznosítani a későbbiekben, és a Magyar Kupának köszönhetően jobbak lettünk, mint voltunk.
Az MKOSZ által megrendezett Magyar Kupa négyes döntője egyébiránt nagyon nívós, színvonalas, élvezetes esemény volt, köszönhetően többek között annak, hogy a szpíkerek, műsorvezetők egyike egy pécsi fiatalember, a kosárpályák, -rendezvények környékén jól ismert Petz Gábor volt! Kollégájával kiválóan „dobálták egymásnak a labdát”, adták-vették a szót, csodás hangulatot teremtettek az impozáns BOK Sportcsarnokban. Jó volt ott lenni szurkolónak, játékosnak egyaránt!
Csirke Ferenc: – Az elődöntőhöz hasonlóan ezúttal is volt egy feltámadásunk, három pontra visszajöttünk, ám amikor a második napon is egy fizikailag annyira erős csapattal találkozol, mint a Falco, akkor még úgy is nehéz nyerni, ha mondjuk kilencven százalékkal játszol – mi ettől is nagyon messze voltunk. Próbálkoztunk, de nagyon elbuktuk a lepattanócsatát, ami azért nem akkora kudarc a Falco ellen. Inkább amiatt van hiányérzetem, mert megint lejátszottuk az első negyedet két faulttal, miközben kaptunk huszonnyolc pontot.
Falco-Vulcano Energia KC Szombathely–NKA Universitas Pécs 101-81 (28-18, 22-22, 29-22, 22-19)
Zsíros Tibor Férfi Magyar Kupa, 3. helyért. Budapest, BOK Sportcsarnok. Vezette: Makrai Márton, dr. Mészáros Balázs, Ádám József. Falco-Vulcano Energia KC Szombathely: Tanoh Dez 12/6, Benke Sz. 10, Pot 4, Krivacevic 5, Tiby 6. Csere: Pongó Ma. 17/9, Perl 25/6, Jordano 13/9, Keller 9, Kovács B., Verasztó. Vezetőedző: Milos Konakov. NKA Universitas Pécs: Nikolic 8/3, Walker 10, Durmo 8/3, Manjgafic 19/6, Herger 2. Csere: Kovács P. 6/3, Scherer 5/3, Henry 15, Kerpel-Fronius 6, Benke K. 2, Rátgéber T., Lados. Vezetőedző: Csirke Ferenc.
A döntőben: SZTE-Szedeák–Szolnoki Olajbányász 80-96.
