Kell annál nagyobb dicséret, miszerint senki sem szeret ellene játszani?! Nem kell! Az biztos, hogy az oroszlányiak is megemlegették a Kovács Péterrel való találkozást, mert tapasztalt hátvédünk kiváló teljesítménnyel rukkolt elő, amivel kapcsolatban Csirke Ferenc így fogalmazott: „amit ő ma védekezésben beletett ebbe a mérkőzésbe, az fantasztikus volt”. Olyan ő, mint egy pióca (és akkor most mindenki találja meg magában a kis állatka pozitív tulajdonságait!), tapad az emberére, sosem téveszti szem elől, és ha azzal bízták meg, hogy az illető ne kapjon labdát, hát, bizony nem is fog!
– Én tényleg akkor játszom jól, akkor vagyok elégedett, ha leszedem az emberem a pályáról, megkeserítem az életét – árulta el Kovács Péter. – Védekezés-orientált vagyok, ez nem titok, mindenki tudja. Úgyhogy meg kell akadályoznom, hogy az ellenfelem labdát kapjon, ki kell vennem a játékból. Persze emellett azért támadásban is hozzá akarom tenni a magamét, a jó passzok és a dobott pontok nincsenek ellenemre!
Érdekes volt, hogy az oroszlányi bajnoki után a dicséretek ellenére sem volt maradéktalanul elégedett magával. Ebből világosan látszik, hogy nagyon magasra tette a lécet magával szemben – de egy igazi sportembertől ez várható el!
– Nyilván jólesett, hogy sokan elégedettek voltak a játékommal, de én azért úgy éreztem, lehetett volna ez még jobb is! Van bennem némi maximalizmus, én mindig a legjobb teljesítményt szeretném nyújtani. Épp ezért úgy éreztem, kicsit sok pontot dobott az emberem, aminek nem különösebben örültem, és támadásban is többet tehettem volna hozzá a játékunkhoz. Ugyanakkor a lényeg egyértelműen az volt, hogy győztünk!
Egy ilyen játékos kapcsán mindig csalóka a statisztika. Ha ránézünk, feketén-fehéren csak annyit látunk, hogy 26 perc alatt 4 pont, 2 gólpassz… Kész szerencse, hogy a pályán nyújtott teljesítményt nézve azért mást is észre lehet venni!
– Persze egyáltalán nem bánom, ha sok pontot dobok, de aki ért ehhez a játékhoz, pontosan tudja, hogy milyen munkát végzek védekezésben. Nem lehet véletlen, hogy minden eddigi állomáshelyemen alapember voltam, sokat játszottam, vagyis az edzőim elismerték azt, amit teszek. Ez számomra mindig a legfontosabb visszajelzés volt!
Csapatunk 11-ese lassan olyan régóta kosárlabdázik magas szinten, amennyi idő alatt egy csecsemőből felnőtt válik: 2007 óta van ott a legjobbak között. Immár 35 éves, de ez egyáltalán nem látszik a pályán, a legatletikusabb, leggyorsabb lábakkal megáldott külföldiek is megjegyzik a nevét, ha szembe kerülnek vele.
– Egyrészt én is igyekszem erős és gyors lenni… – mosolyogta el magát Péter. – Az évek alatt azért nagyon sok tapasztalatot, rutint szereztem, tudom olvasni a játékot, tisztában vagyok vele, mi fog következni, mikor és honnan jön a blokk. Azért ezzel sok energiát lehet spórolni! Természetesen voltak már komolyabb sérüléseim is, de szerencsére jól sikerült a rehabilitáció. Nem mellesleg mindig odafigyelek arra, hogy milyen életmódot folytatok, ebben a korban pedig már roppant fontos a regeneráció. Sokat segítenek az edzők is azzal, hogy megfelelő terhelést, edzésmennyiséget kapok, hiszen ilyenkor már nem úgy kell dolgozni, mint húszévesen.
Már csak egy kérdés maradt a végére: vajon mivel lenne elégedett Péter a csapat eredményességét, szezonját illetően? Az alapszakaszból már csak három forduló van vissza (jön a Kecskemét, megyünk Szolnokra, majd fogadjuk a Körmendet), aztán jön a folytatás, ami vagy playoff, vagy playout…
– Az alapcélunk továbbra is az, hogy bentmaradjunk az első osztályban! Persze evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani, és így vagyunk ezzel mi is: látjuk, hogy ha megnyerjük az alapszakaszból hátralévő meccseinket, akkor a rájátszás, a playoff is elérhető. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne!
Természetesen mi is nagyon örülnénk, Péter! Ehhez nagyon kell a továbbiakban is egy jól védekező spíler, egy amolyan igazi pióca!